Még mielőtt kiadták volna a mozikban néztem róla előzeteseket, amik kicsit megijesztettek úgy, hogy biztosan nem lesz boldog vége és hogy csakis drámával érhet véget a film. Nem tudtam még, milyen is valójában csupán csak magas elvárásaim voltak vele kapcsolatban. Azt akartam, hogy legyen egy film, ami a saját képzeletemet is kielégíti és mindezek mellett élvezhető is, nincs tele olyan jelenetekkel, amiktől elmegy az ember kedve azt megnézni. 
 Ma végre valahára rászántam magam, hogy megnézem. Gondoltam hátrány csak nem lesz, macimum láttam egy filmet, ami nem igazán tetszett. De hát ez másképp alakult. 
 Voltak a filmben olyan jelenetek, amitől az ember szíve majd meghasad, annyira elszomorító vagy megható. Mind közül a Demónában észrevettem valamit, ami kevés filmben fordul elő. Nem sok filmben van egy olyan különlegesség, mint ebben - és ezt értékelni kell. Amiről beszélek nem más, mint az, hogy egyszerre értettem meg Demónát és az embereket. Hogy mind a kettő szerepébe bele tudtam magam élni. Ez miatt is döntöttem amellett, hogy érdemes volt megnézni a filmet. 
 Az ahogy a tündér a király lányával, Aurórával bánt megható. Eleinte gyűlölte őt, de aztán mikor idősebb lett megszerette és a film végére saját élete árán is megvédte volna. 
 Mindent összevetve ez a kis történet fantasztikusan bemutat egy olyan világot, ami csak a képzeletünkben létezik. Elkalauzol minket a képzelet világába ugyanakkor egy új szintre emeli a mesét. Egy olyanra, ahol nem csak a kisgyerekek szórakoztatása a cél, hanem a közönség szívének megnyerése is egyben. 
 Ha valaki megkérdezné, miért ajánlom ezt a filmet valószínűleg ezt válaszolnám: "Több dolog van, amiért ajánlani tudom, például egy igencsak megható film vagy hogy egy olyan világban játszódik, ami akár igaz is lehet, de én mégis az miatt ajánlom, mert látni a filmben a szereplők érzéseit, érzelemvilágát. Látni a fájdalmukat vagy az örömüket. És ezek mellett bele lehet élni magunk a köré festett világba."