Hát megint itt koptatom a billentyűzetet ahelyett, hogy most egy szép hosszú szöveget írnék a "még-a-barátom-ez-a-hapi" címszavas emberkének. Tudom, hogy idegesítő vagyok, hogy bunkó, aki mások érzéseibe tapos, de nem tudom mit tehetnék. Elhatároztam magam és a majdnem 2 hónapos (eddig leghosszabb) kapcsolatomnak véget szeretnék vetni. Mint már említettem gondolom változok és szükségem van a tombolásra. Igen, a tombolásra - buli,fanta,havero(c)k. 

"Ha megdobnak kővel..

akkor

dobd vissza egy jókora téglával!

Igen jól hallottátok vagy olvastátok! Nekem ez az életfilozófiám legtöbb esetben. Tudom, milyen vagyok és hogy mire van szükségem. Általában áttaposok mindenkin és ez szomorít el a legjobban. Lehet, eddig hagytam magam, de most már kezdek változni és szükségem van egy kis térre. Szükségem van arra, hogy meggondolatlanságokat csináljak. Mindig másoknak kellett megfelelnem és mindig mások érdekeit kellett szem előtt tartanom, nem foglalkozva magammal, mert akkor biztosan sértődés lesz a vége a másik oldalon. 

Mit hittél?

Talán, hogy magadért fognak szeretni?

Álmaidban édesem!

A családom meg a barátaim szeretnek és ez a lényeg, másokkal nem foglalkozok. És most abban a pillanatomban vagyok, hogy bármit megteszek. Bármit, azért hogy szeressenek vagy hogy elérjem a céljaim. Nem tudom a kettőt különválasztani, hiszen sokszor ugyanaz, nem? Ha csak azt akarjuk elérni, hogy magasabb helyen legyünk azon a bizonyos ranglétrán, akkor el kell érnünk, hogy legalább egy barát mellénk álljon, mivel lesznek nehézségek az életben és könnyebb átvészelni úgy, hogy tudod, hogy támogatnak. Segít a tudat, hogy a céljaid egy szerető fél akrá egy legjobb barát segíti csupán a szeretetével. 

Hagyd már abba

ezt a

zagyvaságot!

Nos mostanra már igazán kiírtam magamból mindazt, ami a lelkemet nyomta.  Nem tudom, hogyan jutottam el idáig, de sikeresen megírtam életem egyik leghosszabb bejegyzését - így érzem. Most már ideje visszavonulnom, hagyni, hogy legközelebb is tudjak ilyen szép hosszú kis esszét írni. :3