Sziasztok, hello, aloha! A mai napom egészen különleges volt már ha annak lehet nevezni. Reggel valamikor 7:30 után ébresztettek a nagy semmiért és mivel tegnap fél napot átaludtam hajnali 2 körül feküdtem le. Meg kell mondanom egy cseppet sem voltam álmos, de komolyan. Friss voltam és üde - igaz bosszankodtam a korai keltés miatt, mert hát ki akar olyan korán nyáron talpon lenni? Nos, amiben kellett segítettem, azután anyám kinyögi, hogy nincs-e kedvem bemenni vele a városba. Én igent mondtam rá. 1-kor bent voltunk és a Tesco-ban kezdtünk, ahol egy ürge megállított és valami kártyás mizériával nyaggatott. Igényeltünk olyant és mentünk tovább illetve hát siettünk. Amíg én a cípőkkel bajlódtam, anyu bevásárolt. Nem tudtam dönteni. Végül nem vettem semmit, mert nem találtam olyant, ami a kedvemre való lett volna. Szomorúan léptem ki a boltból és indultunk is már a buszhoz, előtte ugye elintéztük anyu bérletét. Nagyjából ezt csináltuk. Egy nagyon fontos dologra is rájöttem. Nem tudom említettem-e, de van egy barátom, aki szívét-lelkét kiteszi értem. Értékelem is ezt, de úgy érzem nem eléggé. Mint általában most is elsiettem a dolgokat és most itt ülök és rádöbbentem, a szerelemben nem vagyok jó. Lehet ilyen a természetem, lehet még nem készültem fel egy komolyabb kapcsolatra vagy az is lehet, hogy ilyenné tettek. Bármi előfordulhat, a lényegen nem változtat: pocsék vagyok a szerelemben. Nem tudom, hogy ez később miben fog változni, mert megeshet, hogy semmiben, de az is lehet hogy már-már csöpögni fogok a túlfűtött romantikától. Csak annyit tudok, hogy jelenleg nem vagyok felkészülve rá. 17 éves fejjel még van időm, ezt tudom. Nem vagyok elkésve, de valahogy nem az én asztalom, hogy hosszabb kapcsolatban legyek. Nem tudom mi van velem. Nem tudom mit kéne tennem, de az is lehet semmit, csak el kéne mondanom valakinek. Végtére is semmire sem megyek azzal, hogy magamat nyúzom ezzel. Nem lesz könnyebb ettől. Hát igen... sikerült kiadnom magamból, ami már talán túl régóta nyomasztott és amit nemrég ismertem be. Nem vagyok jó a párkapcsolatokban. 

Igen, megint itt vagyok - tőlem nem lehet szabadulni! Ha nem szeretnétek, akkor is leírom, hogy telt a mai napom. Nos, mivel tegnap meg azelőtt nem aludtam valami sokat azt a hiányzó órákat most bepótoltam. Arra ébredtem, hogy a telefonomon az óra 11:25-öt mutatott. Gőzöm sem volt arról, hogy létezik olyan, hogy én kb 12 órát aludjak, mert nagyjából annyit aludtam. Nem is jött olyan rosszul, hogy megmondjam az igazat. Na szóval. Miután kilustálkodtam magam felöltöztem és kajáltam, de előbb szokásomhoz híven ittam egy kis kávét, ami igazán jót tett a szervezetemnek. Hiányzott már neki. Ebéd után nekiálltam szépítgetni a lapot és most pedig olvasom "A szürke ötven árnyalata"-t. Már egyszer elolvastam, de most van ez az őrület a film körül is és úgy gondoltam elolvasom mégegyszer a sorozatot. Hogy őszinte legyek nem tudom mit vártam tőle, mert ugyanazt a könyvet nem sokszor szoktam elolvasni, de ez a könyv valahogy a szívemhez nőtt. Chritsian Grey és az ő őrültségei na meg az élete ahogy felnőtt és amilyen sikeres lett. Megtalálta a szerelmet és a sorozat végére már boldogan él a családjával, amit szerintem Ana-nak köszönhet. Nagyon megható történet. A legjobb mégis az benne, hogy egy olyan világba kalauzol el minket, ahol a pénz nem számít és ahol még nem ölték ki a romantikát. Bár meglehet, hogy ez esetben kicsit a romantika más formája is megjelenik. Mindezen kívül már amikor először olvastam a szívemhez nőtt Ana és Christian története. Amikor megtudtam, hogy film is készül belőle ujjongtam. A végleges szereplőknél viszont volt egy-két kritizáló szavam. Eleinte a főszerepet játszó Jamie Dornan-al. Nem nagyon tudtam elképzelni őt a szerepre, de ez biztosan az első képek miatt volt. Utána meg Dakota Johnson-al, aki véleményem szerint még mindig nem illik Ana-hoz. Én nem vagyok vele kielégülve, de ettől függetlenül meglehet, hogy jól fogja játszani majd a rá osztott szerepet. Remélem, azért a filmben is annyira jó lesz majd a történet, mint amilyen a könyvben. :)

Sziasztok husikáim! Köszöntelek titeket ezen kis blog szerény körülményei közt. Szeretnék itt kicsit bemutatkozni és egy kicsit írni a dilis életemről, ami néha kicsúszik az irányításom alól. Előzetesnek remélem elég lesz annyi, hogy reményeim szerint hetente többször is jelentkezek majd és fárasztalak titetket. Remélem nem zavar majd ez a sok szó és mondanivaló, amit majd szándékozok veletek megosztani itt. Szeretném kiírni magamból, ami zavar, ami mosolyt csal az arcomra vagy éppen ha valami elszomorít. Próbálom majd minél érdekesebbé tenni közlendőmet. Minden esetre szeretném megköszönni a látogatást. Sokat jelent. :) Kath